A miniszterelnök közbelép

GALLOV REZSÔ jegyzete NS, 2005-01-26

A versenysportot túlzás nélkül katasztrofálisan érintő, a rendszerváltozás óta nem tapasztalt mértékű államitámogatás-csökkentés nyomán az érintett, végsőkig elkeseredett társadalmi szervezetek szűk köreikben nyomdafestéket nem tűrő hangnemben szidták az idei költségvetést s névtelenül mindazokat, akik ebben közreműködtek. A versenysport képviselőit sokkhatásként érte a drasztikus elvonás mértéke, amely a négy évvel ezelőtt erre a célra biztosított összegnek alig valamivel több mint a felét érte csak el. Mielőtt a válsághelyzetet előidéző okokra utalnánk, szükséges előrebocsátani két megjegyzést. Az egyik: a hivatalban lévő sportvezetőség ezt a költségvetést örökölte, a Nemzeti Sporthivatal akkor lépett a korábbi minisztérium helyébe s ennek újonc vezetője is az elnöki forró székbe, amikor a költségvetés sarokszámai már kialakultak. Sőt, hozzátehetjük: végül - közvetlenül a végszavazás előtt az általános felháborodás következményeként - lényegében 1.7 milliárdos "mentőövet" kapott a terület az utolsó pillanatban. A belső aránytalanságokat illetően ellenben már az új vezetőség is felelősséggel tartozik. A másik megállapítás: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök - aki végtére is a sportminiszterként tette le kormányzásból a "szakvizsgáját" - helyesen érzékelte, hogy itt most okvetlenül további sürgős, sőt közvetlen személyes beavatkozására van szükség. A sportügyek megítélése szempontjából nem közömbös tehát a megkülönböztetés: nem önálló kedvezményezésről van szó, hanem heves, a sportszervezeteket és az ellenzéket egyaránt harciasan mozgósító akcióra adott reagálásról, amely indokoltan és szerencsére újabb, mintegy 1.2 milliárd forintos pótlólagos támogatást eredményez - a túléléshez elégségesnek tűnő összeget. A versenysport térségeiben tapasztalható, s már idézett, általánosnak mondható felzúdulás egyik meghatározó magyarázata a hagyományok kötelező erejében keresendő. Száz éven át a világ sportjában betöltött megkülönböztetett szerepünkhöz - minden megpróbáltatás dacára ehhez Athén tanulságai szerint mind a mai napig sikerült méltónak maradnunk - többek között azt is eredményezi, hogy főszereplőink ebben a tekintetben nem óhajtanak megalkudni egy olyan, felfogásukhoz méltatlan, igénytelen perspektívával, amely az eddigi dicsőségekkel szemben középszerűségre kárhoztatna bennünket. Tiszteletre méltó megszállottjaink - versenyzők, edzők, vezetők - eltökéltek és elhivatottak a magyar versenysport értékeinek megőrzésére, s szenvedélyes dühük azért is érthető, mert már-már teljesen kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezték magukat az egymást követő kormányzatok közönye, mi több, olykor kifejezetten mostoha bánásmódja miatt. Sokan tehetik fel a kérdést: miként, hogyan juthattunk el idáig, a versenysport ilyen, szinte büntetéssel felérő mélységes megalázásáig? Aprólékos elemzés helyett ezúttal csak egyetlen jellemző és sajnálatos jelenségre célzunk: elsorvadt a szakma. A korábbi huzamos, szisztematikus "humánpolitikai" lépések eredményeként a sporthivatal (minisztérium) szakmailag kiürült, távozni kényszerültek a hozzáértők. A szakmai döntések helyébe - ez a folyamat már korábban, évek óta megindult - rendhagyó politikai és gazdasági intézkedések következtek, s amikor elkerülhetetlenül szakmai mérlegelésre volt szükség, időnként szinte mosolygásra késztető döntések láttak napvilágot. A költségvetés összeállítása márpedig nem csak pénzügyi-gazdasági feladat, alapjait - a szegénység ellenére is - mindenekelőtt sportszakmai megfontolásoknak kell képezniük. A szomorú tanulság ebből következően egyértelmű, s ezt a közelmúlt két kényszerűségből tett korrekciós intézkedése mindennél ékesebben bizonyítja, a költségvetés eredeti koncepciója ugyanis nyilvánvaló hozzá nem értést tükröz. A versenysport társadalma és az egész sportközvélemény most némi megkönnyebbüléssel sóhajthat fel: könyörgéseink meghallgatásra találtak. S a felszabadultság mámorában még talán azt is elfelejtik feszegetni, hogy mindez miért történt ilyen szerencsétlen módon? Hiszen némi előrelátással, szerény szakmai felkészültséggel mindezt könnyedén elkerülhettük volna. Ami viszont elkerülhetetlen, hogy némelyek szégyenkezzenek.

© 2003 Nemzeti Sport Online