Sportpolitika. Létesítményhelyzet. A versenyzők és a vezetők siratják nemtörődömségből elherdált egykori otthonukat

Mi lesz veled, Mátraháza?

FÜREDI MARIANNE NS, 2004-12-04

Azt még a sportban kevésbé jártasak is tudják, hogy idénykezdetkor alapozni, no és fontos világversenyek előtt is edzőtáborba vonulnak a sportolók. És valószínűleg a nem szakemberek sem értik, hogy ha egy településen létezik edzőtábor, miért nem oda, hanem egy szállodába kénytelenek bekvártélyozni magukat a sportolók. Hogy ilyen nem fordulhat elő? Pedig igen! Mátraházán ugyan ott az edzőtábor - ám mint kiderült, nem működik, nem fogad vendégeket.

Az edzőtábor ma (Fotók: Farkas József) A székesfehérvári öttusázók két hetet töltöttek Tatán, szombattól pedig egy hetet Mátraházán táboroznak. A Bérc hotelben! - Évek óta visszajártunk a mátraházi edzőtáborba alapozni, mert remekül fel tudunk készülni a világversenyekre - mondja Kulcsár Antal női szövetségi kapitány, az Alba Volán öttusázóinak szakmai vezetője.- Most azonban nem tudtunk itt helyet foglalni, mivel a tábor nem működik. A remek környezetről, a futómunkára, hegyi futásra kiválóan alkalmas terepről azonban nem akartunk lemondani, ezért költözünk a hotelbe. Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen sorsra jutott a tábor azóta, amióta kiadták vállalkozóknak, akik nem viselték a szívükön a sorsát. A kutya sem törődik az edzőtáborral Halmai Levente 11 évig, 1989-től nyugdíjba vonulásáig, 2001. február 1-ig volt a létesítmény igazgatója. A mindene, az élete volt a tábor, amit nála jobban talán senki sem ismer. - Hatvankilenc óta létezik a tábor, vagyis az idén lenne harmincöt éves, ha működne. De már nem fogad vendégeket. Nyugdíjba vonulásom után a Sportfoliótól valaki hetente följárogatott ide, ugyanis nem volt kinevezett utódom. Aztán a nemrégiben elhunyt Takács Tamás került ide, de őt egy év múlva elvitték Tatára. Utána kiadták bérbe, majd csődbe ment, és azóta zárva van… Kilencvenháromban vettem egy bernáthegyit, és amikor eljöttem nyugdíjba, otthagytam ajándékba a tábornak. Egy ideig ő őrizte a tábort, de nem gondozták a jószágot, elpusztult, így ma már a kutya sem törődik vele. Ez már a második tél lesz, hogy nem fűtik az épületet, nem csoda, hogy nedvesednek a falak, lassan az enyészeté lesz minden…Pedig kilencvenhétben százhúsz milliót költöttünk a felújítására, háromcsillagos szintűre fejlesztettük fel. Most meg…! Semmi sem maradt abból az időből. Volt, amit elvitt a Sportfolió, ki tudja, hova, és volt, amit elloptak. Ma egyetlen ágy, egyetlen kanál sincs benne, lenullázódott az egész. - Mikor járt legutóbb a táborban? - Nyugdíjba vonulásom, vagyis 2001. február elseje óta nem voltam benn az épületben, de minden hónapban elmegyek és megnézem. Az is nagy lelki traumát okoz, ha kívülről látom. Szóval, rég nem jártam benn, de egykori munkatársaim mesélik, hogy milyen állapotok uralkodnak ott. Nem tudják, mit hoz a jövő, mert senki sem törődik semmivel. Tudja, amióta nyugdíjas lettem, senki föl nem hívott, hogy mit kellene tenni, pedig szívesen segítettem volna legalább megtartani az értéket. Tizenegy évig vezettem a tábort, talán rá tudtam volna venni az embereket, hogy legalább fűtsenek és kaszáljanak, hogy ne legyen a környéken derékig érő gaz. Fájdalmas a mai állapotokról beszélni, pedig tudja, milyen mutatókkal büszkélkedtünk egykor? - Hallgatom. - Volt év, hogy kilencvenkét százalékos volt a kihasználtságunk, de a legrosszabban is hatvanhét százalékos. Tizennyolc-huszonkét sportág képviselői jártak rendszeresen hozzánk, a vívók, a birkózók, a kosarasok, a kajak-kenusok, az öttusázók, a vízilabdázók, és sorolhatnám. De külföldiek is jöttek, például a román focicsapatok nagyon szerettek ide járni. Minden év január másodikán megjelentek a vízilabdázók, kétezerben is itt készültek a sydneyi olimpiára. Dedikált fotót és labdát is kaptam tőlük ajándékba, azzal a felirattal, hogy itt alapozták meg az olimpiai aranyat. Úgy is lett… Az öttusázók itt futották a híres Balczó-kört, amit aztán a vívók is átvettek tőlük. Szóval, rengeteg élmény fűz a táborhoz… Amikor a Deutsch Tamás-féle minisztérium létrehozta a Sportfolió Kht.-t, megváltozott az addigi élet. A nemtörődömség, a felelőtlenség idáig juttatta ezt a csodálatos létesítményt. Miért hagyták? Nem értem!

Több generáció otthona volt A mátraházi edzôtábor omladozó falai önmagukért beszélnek. "Régebben hallottam róla, hogy bezár az edzőtábor, és úgy gondolom, hogy ma, amikor nincs hol felkészülniük élsportolóinknak, ez nagy veszteség - kezdi Komáromi Tibor olimpiai ezüstérmes birkózó, a kötöttfogású válogatott szakágvezetője. - Generációkon át sportolók otthona volt a tábor, alapozásra tökéletesen megfelelt. Nincs még egy hely, ahol ilyen nyugodtak lennének a körülmények, ráadásul itt szenzációs a levegő. Mi, birkózók, rendszeresen januárban és év végén jártunk Mátraházára, itt nyugodtan, a világtól elzártan készülhettünk. Már akkor el voltunk keseredve, amikor néhány éve kiadták vállalkozásba a létesítményt, és sejtettük, hogy ez lesz a vége. A sportolóknak és a magyar sportnak ez nagy érvágás! Azt hiszem, a tábor mai állapota annak a véleménynek a burkolt megfogalmazása, hogy a sportvezetés mennyire törődik az élsporttal". Kovács Tamás világbajnok kardvívó, a szövetség technikai igazgatója vallomással kezdi mondandóját. "Elfogult vagyok Mátraházával, mert versenyzőként és szövetségi kapitányként is szerettem odajárni. Lehet, hogy ingerszegénynek tartják néhányan a környezetet, de így lehetett igazán koncentrált munkát végezni. Megdöbbent a hír és nagyon sajnálom, hogy egy nagyon szép és egészséges helyen lévő létesítményt nem használhat a magyar sport, holott néhány éve teljesen felújították". Sportszerető gazdára várnak a létesítmények A múlt és a jelen felvázolása után kívácsiak voltunk a jövőre is. A Nemzeti Sporthivatal tájékoztatása szerint "az állami tulajdonban lévő 60 sportingatlan vagyonkezelését jelenleg a 2001 decemberében létrehozott Sportfolió Kht. végzi. A központi költségvetés a Sportfolió finanszírozásán keresztül biztosítja a sportlétesítmények működési forrását, látens támogatást nyújtva ezzel a versenysport területének, az országos sportági szakszövetségeknek, egyesületeknek. A szövetségek és a klubok ugyanis mind a mai napig nem hajlandóak szerződéses jogviszony alapján használni a sportlétesítményeket, szokásjog alapján nem fizetnek bérleti díjat sem. Többek között ennek is tulajdonítható a Sportfolió Kht. több év alatt felhalmozott 3.550 milliárd forintos hiánya. A kormány, az élsport működőképességét szem előtt tartva úgy döntött, hogy konszolidálja a jelentős hiányt, ám a 3.550 milliárdos tétel leírása nem a jövő évi sportra fordítható összeget csökkenti. 2005. január 1.-től új, önálló gazdálkodási, költségvetési szervezet alakul Nemzeti Sportközpontok néven, amelynek feladata a népligeti sporttelep mellett kizárólag a hat olimpiai központ - a Puskás Ferenc-stadion és Létesítményei; a Tatai Edzőtábor; a Balatonfüredi Edzőtábor és Vitorlástelep, valamint a Balatonfűzfői Uszoda; a Nemzeti Sportuszodák és Létesítményei; a Maty-éri kajak-kenu és evezősközpont; a Dunavarsányi Edzőtábor - üzemeltetése és fejlesztése lesz. Tizenegy ingatlant - köztük a mátraházi edzőtábort - nyilvános pályázaton hirdetnek meg". A pályázat kiírása előtt azonban megvizsgálják, hogy azok a létesítmények, amelyek korábban a sportot szolgálták, hogyan maradhatnának továbbra is a sportban. A mátraházi edzőtábor tíz másik sportingatlannal együtt gazdára vár. Csak reménykedhetünk abban, hogy gazdára is találnak, különben néhány év múlva hűlt helyüket találjuk az egykori létesítményeknek. No és az sem mindegy, ki szerzi meg az ingatlanokat, mert félő, ha nem sportszerető pályázó, akkor rövidesen üzletközpontok vagy plázák magasodnak majd a helyükön.