JÖVÔKÉP. A szövetségek egyelőre tervezni nem, csak aggódni tudnak

Mélyütés a versenysportnak?

FÜREDI MARIANNE, SIMON JÓZSEF NS, 2004-11-10

"Nehéz helyzetbe kerül a magyar sport a jövő évi költségvetés nyomán" - jelentette ki Ábrahám Attila címzetes államtitkár, a Nemzeti Sporthivatal vezetője az elmúlt héten egy sportvezetői megbeszélésen.

Íme az új, valóban minden igényt kielégítô székház, amelyet még 2001 októberében Deutsch Tamás, az elôzô kormány sportminisztere álmodott meg 2002 decemberi átadással. (Fotó: Meggyesi Bálint) A költségvetés végösszege ugyan alig változott, de jelentős átcsoportosítások történtek a versenysport, az olimpiai mozgalom, a szövetségek és az egyesületek kárára. A jelenlegiek szerint a sportági szakszövetségek működése veszélyben forog, a hazai versenyrendszer működtetését és a válogatott keretek foglalkoztatását sem tudják biztosítani. Ez a jövő, amelyről még senki semmi biztosat nem tud, pedig a jelen is tragikus. Mint lapunkban beszámoltunk róla, a Bp. Spartacus úszói öt hónapja nem kapnak fizetést, saját pénzen kell utazniuk a versenyekre; a súlyemelőszövetség elhalasztotta az e hét végére tervezett felnőtt országos bajnokságot, és költségkímélés céljából decemberben összevont bajnokságot rendez; az atlétáknál egyre több klub válik meg edzőitől. Persze, nem csak azok a szövetségek, klubok vannak bajban, amelyek képviselői eddig megszólaltak. Összeállításunkban arra kerestük a választ, hogy másokat hogyan érint a beharangozott változtatás. A sportban dolgozók megalázása - A jövő évi költségvetésben nyolcszázötven millió forintot szánnak a versenysportra, holott az idén csak az olimpiai feladatokra jutott másfél milliárd, összességében pedig kettő egész négymilliárd - kezd sokatmondó számokkal Kovács Tamás, a vívószövetség technikai igazgatója, a MOB szakmai bizottságának tagja. - De ne vegyünk olimpiai, hanem nézzünk egy szintén olimpia utáni esztendőt! Kétezer-egyben egymilliárdszázötvenmilliót kapott az élsport, és ehhez járult a Nemzeti Sportszövetségen keresztül hatszázötven millió a hatvannégy sportág működésére. A mostani állás szerint az ideihez képest jövőre hetvenöt százalékos csökkentéssel kell számolni. De ez még nem minden! A költségvetésből hiányzik a sportági szakszövetségek működési támogatása és az egyesületek műhelytámogatása; ötven százalékkal csökkentve szerepel a Gerevich-ösztöndíj, amely a sportolók és edzők jövedelmét képezi. Feltűnően irritáló, hogy a hazai rendezésű világversenyek támogatására kettő egész kilencmilliárdot állítottak be, amely összegről mindenki tudja, hogy nem más, mint egy magáncég, a Hungaroring Rt., azaz a Formula-1 támogatása. Vagyis egyetlenegy versenyt sem támogatnak! Ugyanakkor négymilliárd forint saját bevételt várnak az élsporttól, ebből egy egész nyolcmilliárd az edzőtáborozásokért kifizetett pénzből folyna be. - De hát a tervek szerint annyit nem is kapnak. - Így van. Ki érti ezt?! Többet kell kifizetnünk a létesítményekért és az edzőtáborokért, mint amennyit kapunk! Az ötkarikás felkészülés sem szerepel a tervben, pedig részarányosan meg kellene jelennie, hiszen nem az olimpia előtti esztendőben kezdődik meg a munka. Hogy még felháborítóbb dolgot mondjak: a sok "nincs" mellett a vandálok megfékezésére azért négyszáznegyvenötmilliót költenének! Mi köze ennek a sporthoz?! Szóval, ez a magyar sport jövője, és ebben a vívásé sem rózsás… Megint csak az olimpia utáni, kétezer-egyes évet említem, amikor a korosztályos válogatottak működtetésére száztízmilliót kaptunk, ehhez jött huszonhárommillió működési pénz. Most a felét sem fogjuk! - Milyen következményei lesznek ennek? - Nem tudunk pályázni a kétezer-hetes vébére, mert nem kaptunk konkrét választ az állami garanciát kérő levelünkre. De hogy közelebbit mondjak: annak idején úgy jelentkeztünk be az új székházba, hogy nem tudtuk, mit kell teljesítenünk. Márpedig, mint halljuk, nem keveset: saját pénzből kell berendezni, mert oda semmi régit nem vihetünk át, még a faxokat, telefonokat és az internetet sem! Új telefonvonalakat kell vennünk, és ugye mondanom sem kell, hogy az új számok is mekkora káoszt okoznak majd a működésben?! Eddig ötszázötvenezer forint bérleti díjat fizettünk évente, a hírek szerint 2.2 milliót kellene majd! Nem folytatom… csak ismét felteszem a kérdést: ilyen helyzetben valóban szükség van a sportban ennyi köztestületre? Ez a költségvetés megalázza a versenysportban tevékenykedőket és helyrehozhatatlan károk keletkeznek. Egy sikeres olimpia után ez még fájóbb mélyütés! A szlogent sokan hangoztatják, hogy egészséges nemzedékre van szükség, de semmit sem tesznek érte. Most különösen nagy szükség lenne a sporton belüli összefogásrsa, függetlenül attól, hogy olimpiai vagy nem olimpiai sportág képviselője valaki, mert tönkremegy a magyar sport a hagyományaival együtt. Költözni kell - de milyen áron? "Minket is megdöbbentettek az adatok, mert a közölt számokból kitűnik, a sportnak arra a szeletére, amelyben mi élünk, mintegy harmada jut az előző évhez képest - kezdte Pécsi Gábor, a Magyar Öttusa-szakszövetség technikai igazgatója. - Igaz, az olimpiák előtt az élsport mindig kiemelt támogatásban részesült, de a csökkenés aránya most olyan megdöbbentően nagy, hogy egyelőre nem is tudunk mit kezdeni vele. Meg kell várnunk a konkrét számokat, és akkor kell kezelnünk a problémákat, addig fölösleges bármilyen tervet készíteni. Persze, a megfelelő előkészületeket ugyanúgy megtettük, mint az előző években, mert abból indultunk ki, hogy az eredményesség záloga, a szakmai munka nem szenvedhet hátrányt. Azonban, ha ilyen nagymértékű lesz a támogatás csökkentése, a szakmai munka elvégzésében kell visszalépnünk. És akkor még nem beszéltem az új székházról… Igaz, hogy méltatlan körülmények között élünk, de legalább megfizethető áron. Mivel a Sportfolió Kht. december harmicegyedikei dátummal felmondta a bérleti szerződésünket, innen távoznunk kell. A pontos részleteket nem tudjuk, de az előzetes kalkulációk alapján ugyanakkora területért három és félszeres bérleti díjat kell fizetni. Furcsán fog hatni, ha a sportszakmai feladatokat nem tudjuk végrehajtani, ugyanakkor az irodára a többszörösét költjük majd. Pedig valahova költöznünk kell…" Az eszkimók éhesebbek, fóka meg ugyanannyi "Az idén háromszázhúszmillió forintból gazdálkodtunk, és ebben nincsenek benne a decemberi női Európa-bajnokság költségei - mondja Kiss István, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke . - Ebből az összegből le kell vonni mintegy negyvenmilliót, amit két csapatunk közvetlen olimpiai felkészülésére költöttünk. A fennmaradó kétszáznyolcvanmillióból hatvan érkezett központi forrásból, a többit szponzoraink adták össze. Az utóbbi hetekben hallottak semmi jót sem ígérnek, ugyanakkor nincs konkrét, pontos információnk. Jelenleg fogalmunk sincs, hogy mennyi állami támogatás jut a kézilabdára a következő esztendőben, amikor - az árak növekedését, az inflációt is figyelembe véve - a szövetség működéséhez a korábbinál biztosan több pénzre lesz szükségünk. Mintegy háromszáz, millióból tudnánk működtetni a nyolc válogatottat, a bajnokságokat, a szövetség hivatalát, valamint ebből tudnánk fizetni együtteseink kvalifikációs versenyeken való szereplését. A pénzhiány miatt vajon melyikről mondhatnánk le a sportág érdekeinek súlyos, mondhatni drámai sérülése nélkül? A válaszom, hogy egyikről se. A kézilabda, az egyik legsikeresebb és legnépszerűbb honi sportág jelene és jövője érdekében mindent meg kell tennie a szövetség és a sportág vezetőinek. A csökkenő központi támogatás másik szinte törvényszerű, ám negatív hatása az lesz, hogy a rászorulók még több segítséget próbálnak szerezni a szponzoroktól. Csakhogy ezen cégeknek és mecénásoknak sem a köre, sem a vagyona, illetve a sportra szánt pénzének a mennyisége nem nő. Magyarán, minket, eszkimókat, fokozott éhezésre kényszerítenek, miközben a fókák száma nem gyarapszik. Az is köztudott, hogy Magyarországon csupán néhány tehetős cég akad, amely tud és hajlandó is áldozni a sportra. A gondokat tetézi a szövetség küszöbön álló költözése az új sportszékházba, amelyben minden sokkal drágább lesz, mint eddig volt." © 2003 Nemzeti Sport Online