Szabó Bence: sajtószemle, borús arccal… (Fotók: Mirkó István)

A három éremnek örülhetünk, de azért ne legyünk elégedettek, mert az önmagunk becsapása lenne. Ha egyszer sem nézünk szembe a valósággal, a jövő még szomorúbb lesz. Mert ha a múltba tekintünk, már a jelen is az.
A tavalyi Eb-t az ismert körülmények miatt ne vegyük figyelembe, ám előtte, 2003-ban két arany-, egy ezüst- és két bronzérmet szereztek versenyzőink, 2002-ben Moszkvában két arany, két ezüst és négy bronz volt a mérleg, 2001-ben pedig két arany, egy ezüst és hat bronz!
A visszaesés jól érzékelhető.

Hogyan jutott el idáig a magyar vívás?
Az első lépés talán az, amikor már a fiatalok kudarcait is megpróbálja valaki szépíteni, sikerként eladni. Holott nagy a baj. A mostani válogatottak még talán kihúzzák Pekingig, de nincs utánpótlás. Az idei kadett- és junior-vb-n csupán egyetlen érmet szereztek fiataljaink, és az egyéni döntőknek is csak három magyar résztvevője volt - pedig "döntősnek" náluk nyolc versenyző számít, ami már magában félrevezető. (Pontot is csak az első hat helyezés ér.)

Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy a magyar válogatottat nem jellemzi egység.
Míg a külföldi csapatok egy emberként szurkolnak más fegyvernembeli társaiknak, a mienk általában - tisztelet egy-két kivételnek - ki sem mennek a másik mérkőzésére.

Arról már nem is beszélve, hogy a jobbtól sem akarnak tanulni, pedig a világversenyek döntőbe jutottjaitól talán lenne mit… Ehelyett ahogy kiesnek, sietnek vissza a szállodába. Aztán meg panaszkodnak, hogy az ázsiai, amerikai versenyzőket nem ismerik, mert ők nem nagyon vesznek részt az évközi viadalokon. Amikor aztán mégis ott vannak - például a világbajnokságon -, nem kíváncsiak rájuk.
A zalaegerszegi Eb-n sem fedezhettünk fel sok magyar vívót az érmes csaták nézői között.

És még egy adalék: a közelmúltban rendezett országos bajnokság botrányai, Szabó Bence szövetségi kapitány Eb előtti fegyelmező büntetései vagy Bernáth Zoltán szakágvezető lemondása sem azt jelzi, hogy béke és rend lenne a sportágban.

A vívásban tevékenykedők, a sportágat szeretők célja csak egy lehet: az eredményesség.
Azt viszont csak együtt, összefogva, (egymásban) nem ellenséget kereső hangulatban lehet elérni.