INTERJÚ. Mincza Ildikó az anyaszerepre készül, és a páston már csak óvatosan tervez

"Átmeneti időszakot élek"

Nemzeti Sport Napilap FÜREDI MARIANNE - 2005-11-17 02:43 Utolsó módosítás: 2005-11-19 01:07

A 2003-as világbajnokságon bronzérmet szerző női párbajtőrcsapat az idei, lipcsei vb-re alaposan átalakult: az akkori négyesből két kismama kivált. Nagy Tímea kisfia már megszületett, és az olimpiai bajnoknő újra elkezdte az edzéseket. Mincza-Nébald Ildikó januárra várja kislánya érkezését, így egyelőre nem a visszatérés foglalkoztatja, bár nem zárja ki a lehetőségét.

Mincza-Nébald Ildikó élvezi a babavárás minden pillanatát, csupán a kiadós mozgás hiányzik neki

– Hogy van?
– Köszönöm, most már jól – mondta Mincza-Nébald Ildikó. – Az első időszakot rosszul viseltem, és mint a nők többségét, engem is naponta kínzott a hányinger. A harmadik hónaptól szinte varázsütésre mindez elmúlt.

– Nem hiányzik a vívás?
– A kiadós mozgás hiányzik. Mivel vigyáznom kell magamra, csak apró séták férnek bele az életembe, és ez nekem, aki mindig mindent lendületesen csinált, szokatlan. Eddig kilenc kilót híztam, ami egyesek szerint sok, mások szerint nem, mindenesetre én már nehezebben mozgok a pocakommal, és a pici is hatalmasakat rugdos. Egyébként a vívástól nem szakadtam el, a júniusi zalaegerszegi Eb-n is ott voltam.

– A különböző szervezetekben több posztra is megválasztották.
– Tagja lettem a hazai szövetség elnökségének, az európai szövetség versenyszervezői bizottságának és a nemzetközi szövetség jogi bizottságának. Az állapotom miatt eddig nem tudtam ott lenni az üléseken, ám ha a szünet után beindul a vívóidény, bekapcsolódom a munkába.

"Nem a versenyzési hányzott, hanem a társaság, az életforma." (Mincza-Nébald Ildikó a tévében látott vb-ről)

– A csapattársaival tartja a kapcsolatot?
– A lányokkal rendszeresen telefonálunk, SMS-eket váltunk. Furcsa volt, hogy csaknem húsz év óta most először nem voltam ott a felnőttek vébé előtti edzőtáborában, ahova 1986-ban, még juniorként kaptam első alkalommal meghívót. A lányok Lipcséből is írták az SMS-eket, egy-egy meccs előtt kikérték a véleményemet, én pedig megírtam, ki ellen mit kell csinálni. Jólesett, hogy számítottak a tapasztalatomra.

– S a magyar vívás is számíthat még önre?
– Még nem tudom. Átmeneti időszakot élek. Szokatlan, hogy mostanában hétvégenként nincsenek versenyek és egyetemi vizsgáik sem. Egyelőre nem is akarok tervezni. Amikor néztem a tévéközvetítést a vébéről, nem a versenyzés hiányzott, hanem a társaság, az életforma. A hathetes felkészülés és a sok utazás már nehezebben menne.

– Nagy Tímea már az athéni olimpia után azt nyilatkozta, szeretne a csapattársakkal is olimpiai dobogón állni, ezért megpróbál visszatérni. Önt nem vonzza az ötkarikás érem?
– Most úgy érzem, egy vébébe talán még belevágnék, de egy olimpia már túl nagy feladat lenne. Nem is fizikailag, hanem pszichésen, ugyanis az olimpián egy nap alatt dől el az ember sorsa. Az biztos, hogy nem lennék arra képes, amire Valentina Vezzali, nem állnék edzésbe néhány héttel a szülés után, és nem indulnék három hónap múlva a vébén. Szeretném élvezni az anyaságot, fél gőzzel pedig semmit sem tudok csinálni.

– Apropó, világbajnokság! A mezőny nem sokat változott egy év alatt.
– Valóban, viszont a végeredmény meglepő volt. Nem gondoltam volna, hogy a szinte a semmiből előtűnő lengyel Danuta Dmowska nyeri az aranyat.

– Születendő gyermeküknek az édesapa, az olimpiai és világbajnok Nébald György vagy pedig az ön fegyverét adják majd a kezébe? Vagyis: kard vagy párbajtőr?
– Mivel manapság már a nők is kardoznak, elvileg mindkettőt csinálhatja, de egyáltalán nem biztos, hogy vív majd. Azt szeretném, ha minden sportot megismerne, aztán saját maga választaná ki azt, amelyben a legtöbb örömét leli.