Nagy Orsolya hiába tett meg mindent, egyedül nem gyôzhette le a francia triót
VÍVÁS. EURÓPA-BAJNOKSÁG, ZALAEGERSZEG. A férfi tõrcsapatoknál a hirtelen halál után latin fieszta • Nõi kardban francia diadal
Nagy Orsolya: társak nélkül
CSANÁLOSI BEÁTA, FÜREDI MARIANNE
NS, 2005-07-01
Nincs ezen mit szépíteni, roszszul indult a csütörtöki versenynap. A kényelmesebbek ugyanis még oda sem értek a Jégcsarnokba, amikor férfi tõrcsapatunk már alsóágra is került. Az osztrákok állták útját a mieinknek (45:39).
Nagy Orsolya hiába tett meg mindent, egyedül nem gyôzhette le a francia triót (Fotók: Mirkó István)
Na majd a kardozó lányok - gondolta mindenki. Mivel a tizenhat között kiemeltek voltak, így elõször a franciákkal csaphattak össze. Azokkal a franciákkal, akiket az utóbbi idõben, ha rendkívül szoros mérkõzéseken is, de rendre legyõztek. Nos, Murphy törvénye, hogy pont az Európa-bajnokságon ütött be a krach. Pedig még azt is meghúzta Varga József szakágvezetõ és Szabó Bence szövetségi kapitány, hogy a harmadik asszójában folyamatosan gyengélkedõ Csaba Edina helyett egy csörtére a fiatal Varga Dórát küldte pástra. Ám a "vérfrissítés" sem jött be, a 19 éves vívó ugyanis 0:5-tel távozott, így ismét Nagy Orsolyára maradt a hálátlan feladat: lefaragni a hattusos hátrányt. Nagyra igazán nem lehetett panasz, pörgött rendesen, s percek alatt egálba hozta az eredményt. A végére azonban magára talált a világ- és Európa-bajnok Anne-Lise Touya is, így magyar részrõl egy 43:45-ös eredményt, na és egy rendkívül dühös - tegyük hozzá, joggal, hiszen egyedül õ tudta tartani a lépést az ellenféllel - Nagy Orsolyát könyvelhettünk el.
"Lehet, hogy csúnya, amit mondok, és sértõdés lesz belõle, de nem lehet utolsó elõttiként kikapni öt nullra - dohogott az egyéniben 7. helyezett vívó. - Ez megengedhetetlen. Ha csak egy-két ponttal jobban állunk, nyerhetünk. Így viszont odalöktek, hogy na, majd õ befejezi, rám lõcsölve a felhalmozott hátrány ledolgozását. Ennek ellenére még harmincnégy negyvennél sem fordult meg a fejemben, hogy kikaphatunk. Mert tudtam, mit kell vívni Touya ellen, és sikerült is megcsinálnom. De ez már sok volt... Nagyon sajnálom, mert nyerni akartam. S hiába vigasztalgat mindenki, hogy nem rajtam múlt, inkább lennék egy gyõztes csapat gyenge pontja, mint egy vesztesnek a legjobbja."
Varga József szakágvezetõ sem szépítgette a csapat teljesítményét: "Egyértelmûen érmet vártam, fõleg, hogy mostanában tényleg jól ment a lányoknak, Algériában például Grand Prix-t nyertünk. Ráadásul ezeket a franciákat már többször legyõztük. De sajnos a csapatból csak Nagy Orsi csinálta azt, amit kellett, a többiek ellenben kifejezetten gyengén vívtak." Így alakult, hogy a magyar szurkolóknak át sem kellett sétálniuk a nagycsarnokba, ott ugyanis csak az érmekrõl döntöttek.
De ne legyünk igazságtalanok, némi gyógyírt azért jelentett, hogy a nõi kardozók a folytatásban elõbb nyertek az olaszok, majd a lengyelek ellen is, s ezzel végül ötödikként zártak. Ráadásul a fiatal férfi tõrözõkkel sem esett meg az a csúfság, hogy utolsók legyenek a hazai rendezésû kontinensviadalon, ugyanis megverték a magasabban rangsorolt németeket. S ugyan a portugálokkal már nem bírtak - rendkívül szoros mérkõzés volt, s mindössze egyetlen tussal maradtak alul -, ezzel a 14 indulóból mégiscsak a 10. helyen végeztek.
Huszka Zsombor (balról) és Szabados Gábor – egy felvillanásuk volt
Ha nekünk késõ délutánra nem is maradt kiért szorítani, a döntõkre igencsak parázs hangulat kerekedett. Elsõként a férfi tõrözõké volt a terep, s a címvédõ orosz csapat az athéni olimpiai bajnok olaszokkal küzdött meg. A finalisták kiléte tehát csöppet sem volt meglepõ, az már annál inkább, hogy egyiknek sem volt sétagalopp az odáig jutás. Az olaszok például a nyolc között szenvedtek meg a britekkel - szinte izzott a pást, aminek következtében repkedtek is a sárga lapok -, nem véletlen, hogy a szakágvezetõ, Stefano Cerioni a mérkõzés után egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Az oroszok ugyanakkor a négyben centizték ki a továbbjutást a franciákkal szemben, hiszen mindössze egyetlen tus döntött a javukra.
Nos, kettejük végjátéka tényleg megemelte a csarnokban lévõk adrenalinszintjét, hiszen az utolsó asszóig szinte az egy találat ide, egy oda "játék" zajlott. Aztán három tussal elhúzott az oroszok befejezõ embere, Andrej Dejev, és nagyon úgy tûnt, a maradék kilenc másodpercben az athéni olimpia egyéni ezüstérmese, Salvatore Sanzo már nem lesz képes fordítani. Ám hirtelen taktikát váltott, és háromszor egymás után lerohanta az oroszt, 36:36-ra módosítva az eredményt. Jöhetett hát a hirtelen halál, amelyben Sanzo maradt a jól bevált módszernél, s máris kitört a pást mellett a latin fieszta. Ráadásul az olaszok az éremtáblázaton is az élen állnak, hiszen egyedüli nemzetként sikerült eddig mindhárom napon aranyérmet szerezniük a tõrözõ Andrea Cassara, a kardozó Aldo Montano és a Cassara, Baldini, Sanzo, Vanni összeállítású tõrcsapat jóvoltából.
A maratoni hosszúságúra nyúlt férfifinálé után a nõi kardozók gyorsítottak a tempón, s a magyarokat "kiütõ" francia válogatott végül megfosztotta címétõl a tavalyi gyõztes oroszokat.