Ínség GALLOV REZSÔ jegyzete NS, 2004-11-10 A szegénység nem szégyen. Az az ínség azonban, amelyet testkultúránknak a parlamentben manapság vitatott költségvetési tervezet ígér 2005-re, s benne mindenekelőtt a versenysport számára, az egyrészt alighanem nehezebb helyzetet idéz elő a rendszerváltás óta eltelt valamennyi sportköltségvetési évnél, másfelől pedig mégiscsak restellni való. Nem lehet mentség, hogy a "takarékosságnak" nevezett megszorításokból nem maradhat ki a sport sem. Ez az ágazat idestova 15 éve tengődik, meg-megújuló válságokkal küzd az állami támasz és figyelem érdemtelen elmaradása következtében, holott a sportra jutó támogatás szerény mértéke, valljuk be, általában nem igazán oszt vagy szoroz a több százmilliárdos megszorítások volumenét véve figyelembe. Szalonikiben tavaly miniszterelnökünk és külügyminiszterünk az európai alkotmánytervezet aláírása alkalmából büszkén emelte ki a magyar sport nagyszerű hagyományait, Európát gazdagító nemzeti értékét. Azóta (egyikük sincs már hivatalban) úgy lettünk és vagyunk az Európai Unió tagjai, hogy az unió idevágó, az állami feladatokról és a sport támogatásáról kialakított normáit, annak reális mértékét egész egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk. Mint amilyen egyebek között - hogy csak egy gyakorlati példát említsünk - a szerencsejátékokból befolyó jelentős összegek nagyvonalú sportcélú felhasználása Olaszországban, Nagy-Britanniában, Dániában, Svédországban, stb. Ezekben és más EU-országokban a sportra és testkultúrára áldozott költségvetési összegek a nemzeti össztermék egy százalékát is meghaladják. A 2003-as esztendőben ez a mi esetünkben mintegy 200 milliárd forintot jelentett volna. Ha az egy százalékot - önmérséklettel - a költségvetési összkiadások szerényebb tételére korlátozzuk, akkor is 80 milliárdot. A valóságban 14 milliárdot költhettünk - két éve. A költségvetési tervezet szerint 2005-re ez 11.7 milliárd lesz (az idei esztendőben megközelítőleg 12 milliárdból gazdálkodhattunk). A Magyar Olimpiai Bizottság elnökének lapunkban tett nyilatkozata szerint az idei összeg alig éri el a költségvetés 0.2 százalékát. Az ígért cél, az egy teljes százalék helyett - tehetjük hozzá… Hogy ki ígérte és mikor? A választások évében, 2002-ben az MSZP a testnevelés és a sport fejlesztésének faladatairól kiadott szakmai anyagának "Sportpolitikai üzenetek" című fejezetéből idézünk (11. oldal): "Legkésőbb 2004-re a költségvetés 1 százaléka szolgálja a sportot." Az üzenetet - éppen 2004-ben - sikerült lenullázni, s a 2005-ös előrejelzés a vészhelyzetet jelző piros vonal alá nyomja a sport állami támogatását. Hitünk szerint nem lehet mindezek ellenére sem borús végső kicsengése ennek a néhány sornak. Októberben a törvényeknek megfelelően hirdetés formájában kötelességük jelezni a sport társadalmi szervezeteinek, hogy az állampolgárok adójának számukra felajánlott egy százalékából nyert összegeiket mire költötték. Örvendetesen magas számban találunk sporttal kapcsolatos "hirdetéseket". Az állampolgár igyekszik segíteni, megtenni a tőle telhetőt. Ugyanígy a települési önkrományzatok, amelyek - jóllehet nem kötelező feladatuk a sport támogatása - mégis, mind magasabb számban igyekeznek évi költségvetésüknek legalább egy százalékát, néhol többet is, sportfejlesztésre áldozni. Szeretnénk remélni: változtatásaikkal a 2005. évi büdzsén vitázó honatyák a módosítások rengetegében a kritikán aluli költségvetési sportállapotokon képesek lesznek segíteni, s azt a takarékosság szükségszerűségei ellenére is legalább a túléléshez elégséges szintre emelni.

© 2003 Nemzeti Sport Online