Vívás - váltás. Két évig biztosan nem vesz kardot a kezébe az apaságra készülő klasszis Ferjancsik: pást után öltöny FÜREDI MARIANNE NS, 2004-11-08 - Milyen volt az újrakezdés, a pihenő utáni első edzés? - Azt hiszem, esetemben egészen más újrakezdésről beszélhetünk, mint amire gondol. Én ugyanis nem a múlt héten vágtam neki a munkának, mint csapattársaim, hanem alig egy héttel az olimpia után, már szeptember elején, és nem a vívóteremben - feleli Ferjancsik Domonkos csapatvilágbajnok, egyéni vb-bronzérmes kardozó. - Nocsak, sportágat váltott? - Nem! Csak az történt, hogy mostantól teljes erővel a klubomért dolgozom. Már két éve a Vasas ügyvezető elnökhelyettese vagyok, ám eddig a vívás miatt kevesebb idő jutott erre a területre. Szeptember óta viszont reggel kilenctől itt vagyok a Fáy utcában, és addig dolgozom, amíg van feladat. Nem tagadom, jó is volt, hogy rövid időn belül beleáshattam magam a munkába, így legalább volt, ami lekössön az olimpia után. Az érmeseknek biztos nem okozott gondot, hogy mivel töltsék ki a napjaikat, ide-oda hívták és vitték őket, mindenkit elragadott az ünneplés hangulata. Engem nem annyira. - Még most is szomorúságot érzek a hangjában. - Mi tagadás, egyéniben és csapatban sem ezt vártam! Nem erre, nem ilyen eredményre készültünk, úgyhogy az egyéni tizedik és a csapat ötödik hely számomra óriási csalódás! Csak az vigasztalt, ha ilyen helyzetben lehet egyáltalán vigaszról beszélni, hogy én mindent megtettem a jó szereplésért, az életemet a vívásnak rendeltem alá. Még mindig nagyon nehéz erről beszélni, különösen azért, mert nem így képzeltem a végét. - A végét? Ez azt jelenti, hogy befejezi a pályafutását? - Az biztos, hogy most két évig nem versenyzek. Nem mondom, hogy két év múlva visszatérek a pástra, de azt sem, hogy nem. Ez annál fontosabb döntés, mint hogy elkapkodva, ráadásul ilyen hangulatban végleges választ adjak. - Nem is hiányzik a vívás? - Sokat gondolok rá, de még nem hiányzik. No és azt hiszem, ha most le kellene mennem a terembe, nagyon nehéz lenne a folytatás, nem tudnék olyan lelkesedéssel vívni, mint eddig. Most nagyon örülök annak, hogy nem kell a decemberi országos bajnokságra készülnöm. Egészen más szerep foglalkoztat, az apaság, ugyanis egy hónap múlva megszületik a gyermekünk. - Egy cseppnyi keserűség sincs önben? - Nincs, bár tényleg nem ilyen befejezést képzeltem magamnak. Nekem mindig örömforrás volt a vívás, nagyon sok boldog percet éltem át a páston. A vívás az életem. Voltam világbajnok, olimpiai negyedik, amire büszke lehetek. Ezen az sem változtat, hogy egy verseny nem sikerült, és sajnos ez éppen az athéni olimpia volt. De még így is nagyon sokat kaptam a sorstól. Annyira szeretem ezt a sportot, hogy cukorbetegségem ellenére is folytattam, pedig az orvosok nem javasolták. Amikor többen lemondtak rólam mint sportolóról, mellém állt a 77 Elektronika Kft., amely a legmodernebb vércukorszintmérő készülékeket bocsátotta rendelkezésemre, amelyek segítségével akkor is tudtam konzultálni kezelőorvosommal, Tamás Gyula professzorral, amikor éppen edzőtáborban vagy külföldi versenyen voltam. Szóval, huszonkét éven át a páston telt az életem, most meg egy irodában, az íróasztal mögött. - Nem unalmas ez a versenyek zsibongásához képest? - Unalmas? Itt sincs percnyi megállás sem. És ne feledje, a vívás mellett a Vasas is az életem része.

© 2003 Nemzeti Sport Online