|
Kivétel azonban mindig akad, s elegendő ennek alátámasztására a közelmúltban lebonyolított görögországi választásokat említeni, mégpedig az augusztusi athéni nyári olimpiai játékok előkészületei ürügyén. Annál is inkább, mert a választási kampány során mindkét szembenálló fél, a PASZOK (Pánhellén Szocialista Mozgalom), illetve a konzervatív Új Demokrácia pártja is vezető kampánytémaként kezelte az ötkarikás ügyet. A szocialisták azt hangsúlyozták: csak nekünk vannak meg a kellő tapasztalataink, hogy megfelelően előkészítsük és megrendezzük az olimpiai játékokat. A konzervatívoknak elegendő volt felsorolni a már közismert bajokat, mulasztásokat, elmaradásokat, s utána hozzátenni: a szocialisták katasztrofális állapotokat idéztek elő, ideje, hogy távozzanak, s mi megmentjük a helyzetet.
A március 7-i választásokat megelőző héten a görög fővárosban ülésezett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó testülete, sorra vette a gondokat, aggályát s egyben reményét fejezte ki a szervezőbizottság vezetőinek, ám érdemi tárgyalásokat már nem folytathatott a küszöbönálló választások előtt.
Új helyzet van. A konzervatívok győztek, 165 képviselőt küldhetnek a parlamentbe, a PASZOK 117-et, míg a kommunisták 12-t. Görögország már 1981 óta tagja az Európai Uniónak, s kétség sem fér hozzá, azóta megszilárdult (őshonában) a demokrácia, az ország igen jelentős gazdasági és külpolitikai sikereket mondhat magáénak. Mégis már a választások előtti közvéleménykutatások jelezték, a szavazók többsége változást kíván, mert úgy véli, a szocialisták mintha belefáradtak volna a hatalom két évtizedes folytonos és egyedüli gyakorlásába (amelyet csupán egy háromesztendős időszak szakított meg ideiglenesen). Az elemző szakértő, Fokasz Nikosz szerint leegyszerűsítve: a hosszan sorolható kormányzati eredmények után "a PASZOK lemaradásának valódi oka valószínűleg az, hogy az emberek megunták ezeket a pofákat".
A régi lovon új lovas ül: Kosztasz Karamanlisz. Az évtizedeken át kiemelkedő szerepet játszó politikusdinasztiából származó 47 esztendős új miniszterelnök – ő a legfiatalabb kormányfő az ország történetében – Amerikában tanult, ott szerzett diplomát, ami, ismerve a tengerentúli egyetemek versenyektől áthatott légkörét, tulajdonképpen egyet jelent a sport iránti érdeklődésével, elkötelezettségével is. Ennek hangot adott, és jelezte már jóval a választások előtt is. Jellemző mellesleg, hogy a NOB athéni ülésére időzítette hivatalosnak tekinthető első látogatását is az olimpiai szervezőbizottság (ATHOC) székházában ahol csaknem egy órán át folytatott beszélgetést Zsanna Angelopulosz Daszkalaki asszonnyal, a testület elnökével, s már ott ígéretet tett arra, hogy megválasztása esetén minden tőle telhetőt elkövet a játékokkal kapcsolatban felvetődő problémák orvoslása és a sikeres lebonyolítás érdekében.
Athénban egetverő ünneplést rendeztek a győztesek, sorra olvashatták a köszöntő táviratokat a világ minden tájáról. Az újdonsült kormányfő kapott mindjárt az első pillanatokban egyet a svájci Lausanne-ból, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ott székelő elnökétől, Jacques Rogge-tól is, aki a szokványos udvariassági formákon túl nyomban arra emlékeztetett, hogy a kampány- időszakban mind a PASZOK, mind az akkor még ellenzéki, jobboldali Új Demokrácia vezérszónokai egyöntetűen ígérték: bármi legyen is a választások kimenetele, az negatívan semmiképpen sem befolyásolhatja majd az ötkarikás előkészületeket. Rogge azt az óhaját is megerősítette, hogy mielőbb személyesen szeretne eszmét cserélni a sürgető tennivalókról az új görög miniszterelnökkel, illetve az új kormány kulturális miniszterével, aki – mint elődje – feltehetően ellátja az ötkarikás témák csúcsfelügyeletét.
Első beszédei és intézkedései alapján megnyugvással írhatjuk le: Kosztasz Karamanlisz nemzeti ügyként kezeli az athéni olimpiát, lelkesedésében addig ment győzelmi beszédében, hogy minden idők legjobb olimpiáját ígérte (Sydneyt nehéz lesz felülmúlni, sőt bizonyos vonatkozásokban alighanem lehetetlen). Ehhez talán még egy óvatosságra intő megjegyzés: a győzelmi mámorban elhangzó beszédekbe hogyan is illene bele a gazdasági és egyéb problémák hosszas taglalása?… Tény, a görög gazdaság lassul, s ha el akarja kerülni a tendencia erősödését, a közeljövőben bizonyos megszorító intézkedéseket kell fontolóra vennie. Nos, az olimpia kapcsán meg semmiféle megszorításra, költségkímélésre nincs mód, lehetőség, sőt az idő szorításában jószerivel arra kényszerülhet a kormány, hogy a munkavállalók esetleges kérésének-követelésének a hátralévő 170 napban eleget tegyen, ha a csúfos kudarcot el akarja kerülni. Köztudott, a játékokra annak idején mintegy 4.5 milliárd eurót irányoztak elő, s a költségek már most meghaladják az 5.5 milliárdot. S hol van még a vége?
Minden további gazdasági eszmefuttatástól és bajlós előrejelzéstől eltekintve: az az eltökéltség, amely Karamanlisz első megnyilatkozásaiból és vállalásából kitűnik, bátorító a nemzetközi olimpiai család számára.
A kormányfő első hivatalos nyilatkozatából ugyanis fehéren-feketén kiderül, hogy induláskor két, döntően meghatározó kérdésnek biztosít kormánya tevékenységében prioritást. Az egyik ezek közül a ciprusi egyesítés kérdése, de ezzel nekünk most nem okvetlenül kell részletesen foglalkoznunk, bármennyire is fontos persze a szigetország európai uniós csatlakozásának vonatkozásában a görög–török ellentét mielőbbi feloldása.
Az első, minden mást megelőző kérdés – az olimpia. Ez a felismerés ösztönözhette az első számú új görög vezetőt, amikor a mögöttünk hagyott szerdán már ki is nevezte új kormányát, amely ünnepélyesen letette esküjét Kosztasz Sztevanopulosz köztársasági elnök színe előtt. Közbevetve annyit szükséges még hozzátennünk, hogy a korábbi kormányban Evangelosz Venizelosz kulturális miniszter látta el az olimpiával kapcsolatos kérdések legmagasabb szintű felügyeletét. Nos, a 47 tagot számláló új kabinetben – a prioritásoknak megfelelően – a rutinos, immár 76 esztendős veterán, Petrosz Moliviatisz lett a külügyminiszter, míg az olimpiai ügyekért is felelős kulturális miniszterséget – erre még nem akadt példa Görögországban – a kormányfő, Kosztasz Karamanlisz megtartotta magának. Ennél ékesebben és nyomatékosabban ki sem fejezhette volna eltökéltségét, meggyőződését arról, hogy Athén felülkerekedik minden, még előtte tornyosuló olimpiai gondon. Talán szimbolikusnak is tekinthető, hogy a bejelentés napján kezdődött meg a Héraklész pajzsa elnevezésű, méreteiben minden előzőt felülmúló nemzetközi, olimpiát biztosító gyakorlat, amelyben mintegy 1500 görög kommandós mellett egyesült államokbeli, valamint kanadai, izraeli, német és brit szakértők vesznek részt. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
