Vívás - esélyleső. Varga Gabriellát az olimpiai bajnok édesapa készíti fel lelkileg

Csak a megnyitót sajnálja

FÜREDI MARIANNE NS, 2004-08-06

Egy év alatt nagy utat járt meg Varga Gabriella. Több szempontból is. A 22 éves, tavaly Európa-bajnoki aranyat nyerő tőröző a 41. helyről küzdötte fel magát a világranglista élvonalába, és ez a pozíció olimpiai részvételt ért. Emellett egy év alatt több időt töltött a levegőben, mint a szárazföldön: az egyik hétvégén még Ázsiában versenyzett társaival, a következőn Európában, aztán megint Ázsiában. Bejárta a földet, hogy ott lehessen Athénban.

- Úgy érzem, egyre jobban kezdek formába lendülni - mondja a vonal túlsó végén, a tatai edzőtáborban, az olimpiai felkészülés hajrájában. - Pedig a táborozás első hetei nagyon nehezek voltak. Alig értem haza az utolsó Világkupáról, a június végi kubai versenyről, másnap már Bükfürdőn elkezdtük a "menetelést". Talán mondanom sem kell, milyen fáradt voltam. - Nem lehetett volna kihagyni a kubai versenyt? - A minél jobb világranglista-helyezés miatt fontos volt, hogy ott legyek. És mint kiderült, tényleg megérte indulnom rajta. Nemcsak az eredmény, a bronzérem miatt, hanem azért is, mert a verseny előtt a tizenegyedik voltam a világranglistán, utána a meg a hetedik helyre ugrottam. Az előrelépésnek köszönhetően az olimpián a tizenhat között kiemelt leszek, csak a nyolc között kell először vívnom. - Ha már így előre szaladtunk: annak utánanézett, hogy kivel kezd Athénban? - Igen. Az orosz Bojkóval vagy a francia Wuilleme-mel. - Melyik lenne a jobb? - A világbajnok Bojkót a tavalyi Eb elődöntőjében megvertem, a francia ellen azonban még sosem sikerült nyernem. Háromszor vagy négyszer találkoztunk, mindig ő győzött, igaz, egyre szorosabbak voltak az aszszóink. Mielőtt megkérdezné, gyorsan megjegyzem, hogy a negatív mérleg ellenére sem tartok tőle. Hogy is fogalmazzak? Senkitől sem tartok, de mégis mindenkitől tartani kell az olimpián. Érthető, amit mondok? - Persze. - Tudja, az eltelt egy év nagyon nagy hajsza volt, verseny versenyt követett, jóformán le sem ülepedtek bennem az élmények, de azért a tavalyi Eb-sikerem még most is sokszor eszembe jut. Legyőztem az Európa-bajnokot, a világbajnokot és az olimpiai bajnokot… Szóval, ez alapján nyugodtan mondhatom, hogy nincs legyőzhetetlen ellenfél. - Március végén, a szentpétervári versenyen vált biztossá, hogy ott lehet Athénban… - Sokáig fel sem fogtam, hogy megvalósult az álmom, hiszen én eleinte Pekinget "lőttem be" magamnak, de most már nagyon várom az olimpiát. Csak azt sajnálom, hogy a megnyitóünnepségen nem leszek ott, mivel tizenötödikén utazunk Athénba. Első olimpiámon szerettem volna részt venni a megnyitón, de azt is tudom, hogy most nem az a legfontosabb. Majd itthon, a tévé előtt ülve kényelmesen megnézem… - Édesapjával, az olimpiai aranyérmes birkózóval szokott beszélgetni az olimpiáról? - Igen, apu mindig a birkózóélményeit meséli, és azt sugallja, hogy nem kell túlmisztifikálni az olimpiát. Lelkileg arra készít, hogy az is egy verseny, olyan, mint a többi, amelyben mindenkit le kell győzni. A hangulata biztos más az olimpiának, de a szabályok ugyanazok: nyerni kell, és nem szabad mással foglalkozni. - Újoncként hogyan viselte a hosszú, hathetes edzőtáborozást? - Az edzésekkel, a terheléssel nem volt gondom, mert Szabó Bence szövetségi kapitány és edzőm, Bernáth Zoltán nagyon jó programot állított össze. Csak a család hiányzik nagyon, az utolsó héten már kitört rajtam a "szeretethiány". De az olimpia érdekében ezt is bírni kell.