Vívás - ötkarikás újonc. Kardválogatottunk tehetséges fiatalja, Lengyel Balázs a pengeéhségre vár

A meglepetésember lehet

FÜREDI MARIANNE NS, 2004-08-02

- Szereti a meglepetéseket? - kérdeztük Lengyel Balázst, a férfi kardválogatott olimpiai újoncát. - Hűha… attól függ, hogy milyen jellegűek, de általában kedvelem őket. De miért érdekli? - kérdez vissza a Vasas 24 éves vb-ezüstérmese. - Mert a Nemzeti Sport azon kérdésére, hogy ki lesz a magyar olimpiai csapat meglepetésembere, küldöttségünk tagjai közül többen az ön nevét említették. Hogyan vélekedik erről? Lengyel Balázs az ötkarikás játékok egyik meglepetésembere? (Fotó: Farkas József) - Hallottam már, hogy én lehetek a meglepetésember, de nem foglalkozom vele. Úgy készülök az olimpiára, mintha világbajnokságra készülnék. Persze tudom, hogy az olimpia más, ott fontosabb az idegi kipihentség, a szellemi frissesség. - Miért? Egy vébén nem fontos? - Ott is fontos, de olimpiát csak négyévente rendeznek. És hiába próbálsz nem gondolni erre, ez akkor is tény, ami akaratlanul is terhet jelent. Hogy ezt a terhet elviseld, ahhoz kell a tökéletes szellemi frissesség. Különösen az olyan gyors sportágban, mint a vívás, amelyben pillanatok alatt eldőlnek az asszók. Az olimpia más, mint egy világbajnokság. Csak öt asszót kell nyerned ahhoz, hogy aranyérmes legyél, ám az elsőtől kezdve figyelni kell. Nem állhatsz úgy oda, hogy majd az első asszóban bemelegszem, mert akkor még viszonylag gyengébb az ellenfél. Volt már rá példa, hogy egy "névtelen" vívó vert meg menőt az első asszóban, mert ő arra a mérkőzésre tett fel mindent, míg az esélyes talán nem figyelt annyira. - A meglepetésszerzésénél maradva: mit tartana reális eredménynek, és mit meglepetésnek? - Erre a kérdésre nem szeretnék felelni, pontosabban maradjunk annyiban, hogy minimális célokkal nem szoktam elindulni egyetlen versenyen sem. - A férfi kard egyénit rögtön az első versenynapon, augusztus tizennegyedikén rendezik meg. Jó ez, hogy azonnal pástra lépnek? - Az majd kiderül, vagyis utólag mondom meg, hogy jó volt-e. Egyébként pedig örülök annak, hogy az első napon vívunk. Nincs az a többnapos tipródás, várakozás, amikor kitörhet rajtad az olimpiai láz. Mivel tizenkettedikén utazunk, ugyanolyan lesz a programunk, mint egy Világkupa-viadalon, vagyis egy nap ráhangolódás után jön a verseny. - Foglalkozik már az olimpiával? - Ahogy közeledik, egyre többet eszembe jut. De ez még kellemes izgalom, félelmet nem érzek, és remélem, nem is fogok. - Izgulós típus? - Bevallom, versenyek előtt elkap a "roham", még a Világkupák esetében is, vébék előtt pedig különösen. Szerencsére edzőm, Somlai Béla változatos programot állít össze, pihenés, kikapcsolódás is van benne, igyekszik csökkenteni a feszültséget. Valamelyik nap például bowlingozást írt elő a kardrészlegnek. - Mi azért maradjunk a kardvívásnál! Hogyan jellemezné az idei évét? - A felnőttmezőnyben ez volt a legsikeresebb idényem, ugyanakkor a hullámvölgyek sem kerültek el. Előfordult, hogy egymás után három versenyen korán kiestem, egyszer a harminckettő, kétszer pedig a hatvannégy között. Tavaly ilyen nem volt! Persze sikereim is voltak. - Ezek közül melyeket emelné ki? - Márciusban megnyertem az athéni előolimpiát, aztán májusban egy csapatversenyen megvertük az oroszokat. Erre több éve nem voltunk képesek, és most sikerült! No és annak is örültem, hogy a rossz sorozat után az idényzáró New York-i Világkupa-viadalon a nagyon erős mezőnyben bronzérmes lettem. - Milyen hangulatban vágott neki az utolsó edzőtábori hétnek? - A hangulatommal semmi gond, de idegileg fáradt vagyok, nehezemre esik kézbe venni a kardot. Persze ahogy a mestert ismerem, ezúttal is megtalálja majd a módját, hogy az olimpiáig ismét "pengeéhes" legyek, kívánjam a vívást.