Sportpolitika. Tornából – elégtelen

Nem fontos a testnevelés?

GALLOV REZSŐ NS, 2003-10-08

Az újságírónak akkor is uralkodnia kell magán, ha okkal ragadja el indulat, és legszívesebben a pokolba küldene el politikust, kormányt, minisztert. Ezzel az önkorlátozással élve bevezetőként a szerző ígéri: az alábbiakban tartózkodik a trágár szavaktól, sőt kerüli a jelzők használatát is, véleménye nyilvánítását továbbá politikai megfontolás egyáltalában nem befolyásolja.

A téma: nemzeti értékvesztés. A felháborodás oka: a jövő veszélyeztetése. Az írás indítéka: a gyerekek iránt érzett felelősség, és az a remény, hogy néhány tény felsorolása az olvasó együttérző elégedetlenségét váltja ki. Lakosságunk 6–18 év közötti korosztálya mintegy 1.5 millióra tehető. Az ifjúság egészségének, életvitelének orvosi vizsgálatokon nyugvó elemzése vészhelyzetet jelez már évek óta. A Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének konferenciáján 1999 márciusában elhangzott: "Első számú nemzeti érdekünk, hogy a törvények erejével állítsuk meg ifjúságunk egészségének és életvitelének drasztikus romlását.” Aztán 1999. május 18-án az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága napirendre tűzte a mindennapos testnevelés, illetve testedzés koncepciójának vitáját. Határozat nem született. November 4-én a parlament oktatási és tudományos bizottsága tárgyalta a sportminiszter javaslatát a negyvenperces tanórák és a mindennapos testnevelés bevezetése érdekében. Az Oktatási Minisztérium az előterjesztéssel – nem értett egyet! A sportról 2000 májusában törvénytervezet készült. A közoktatási intézmények számára a helyi tantervek alapján az előterjesztés heti öt testnevelési órát javasolt az 1–4. osztályok számára, heti négyet 5–8-ig, hármat pedig a 9–12-nek. A javaslatot az Oktatási Minisztériumnak kellett volna előterjeszteni, ám ezt a sportminisztérium tette… A kormány a tervet – nem fogadta el. Augusztusban a parlament törvényjavaslatot tárgyalt a sportról, amelyben a 63. paragrafus érintette a mindennapos testnevelés témáját. Ebből ez maradt meg: "A közoktatási intézményekben a tanulók szervezett formában való rendszeres testedzéséhez, sporttevékenységéhez szükséges feltételeket biztosítani kell.”… Nesze semmi – fogd meg jól! … Decemberben a módosított sporttörvény hatályba lépésével együtt a közoktatásról szóló törvény idevágó paragrafusa ekként egészült ki: "A kötelező tanórai foglalkozások megtartásához a kerettantervben rendelkezésre álló időkereteken felül az 1-től a 4. évfolyamig további kettő és fél testnevelési órát kell az iskola helyi tantervébe beépíteni.” Ebben az akkori hat parlamenti párt egyetértett, s annak ellenére is pozitív irányba hatott, hogy az 5. osztálytól felfelé nem idézett elő semmiféle változást. Két éve, januárban indult a 2010-ig tartó "Egészséges Nemzetért” elnevezésű népegészségügyi kormányprogram. Szeptemberben újabb módosított keret tanterv lépett életbe. E-szerint az 1–6. évfolyamon heti 2.5 óra, 7–12. évfolyamokon heti két testnevelési óra engedélyezett. Ez a korábbi heti átlagos három órával szemben határozott visszalépést jelentett. Nesze neked "Egészséges Nemzetért”! A 2002-es kormányváltás után a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete újult reményekkel ajánlotta fel segítségét a mindennapos testnevelésért folyó küzdelemben. Annál is inkább, mert hiszen a szavazáson győztes párt programjában ezt olvashatta: "A korábbi szólamok és elvetélt próbálkozások helyett és után eltökéltek vagyunk a mindennapos iskolai testnevelés – testedzés – bevezetésére, és mellette a középiskolás és egyetemi-főiskolai sport fellendítésére.” Máshol: "Az általános iskola alsó tagozatában minden tanítási napon megteremtjük a testnevelés, a sportolás lehetőségét… Gyökeresen rendbe tesszük az iskolai testnevelést.” Az Egészségügyi Minisztérium főtanácsosa 2002. június 3-án az alábbiakat nyilatkozta legmagasabb példányszámú politikai napilapunknak: "A WHO (Egészségügyi Világszervezet) már 1997-ben leszögezte: minden gyermeknek legalább napi egy óra aktív mozgásra van szüksége. Bizonyított tény, hogy a korai halálozáshoz, valamint a munkaképesség csökkenéséhez vezető civilizációs népbetegségek megelőzhetőek, és ennek a megelőzésnek az egyik fontos eleme a gyermekkorban elkezdett rendszeres mozgás.” Tavaly szeptemberben a sporttörvény értelmében minden alsó tagozatos kisdiák iskolája már készülődött a heti öt testnevelő óra bevezetésére… Az idén áprilisban az Országgyűlés határozatot fogadott el az előző kormány által megkezdett Népegészségügyi Program folytatásáról. A parlament által elfogadott határozat megfogalmazása szerint "A nappali rendszerű iskolai oktatásban valamennyi iskolatípus nevelési-oktatási programjába minden tanuló számára épüljön be a testnevelés mindennapos elméleti és gyakorlati oktatása.” A 2003. június 24-én kihirdetett módosított közoktatási törvény – a tiltakozások ellenére – megindult hátrafelé: hatályon kívül helyezte az 1–4. évfolyamok számára korábban előírt heti öt testnevelő órát, s ily módon állította vissza háromra: "A mindennapos testmozgás a helyi tantervben meghatározott legalább heti három testnevelési óra és a játékos testmozgás keretében valósul meg.”… Új fogalmak jelentek meg a változtatásban, mint a testnevelés helyett "testmozgás”, meg "játékos testmozgás”. Bírálatával a testnevelők országos szervezete még a rendelet előkészítése során felhívta a közoktatási miniszter figyelmét arra, hogy ez az intézkedés ellentétes a kormányhatározatokkal és a Népegészségügyi Programban deklarált törekvésekkel, s súlyosan csökkenti az ifjúság megromlott egészségének a helyreállítását. Végezetül csupán néhány választ sem igénylő kérdés: – A testnevelő tanárok a közelmúltban tartották szakmai konferenciájukat a Népegészségügyi Programról. Vajon ott volt-e az Oktatási Minisztérium hivatalos képviselője? Nem? Miért nem? – A napokban a gyermek- ifjúsági-, és sportminiszter ismertette a sajtó előtt kormánya elé kerülő jelentését az "Ifjúság Élethelyzetéről”. Közlése szerint a fiatalok vészesen keveset sportolnak. Az egyetemistáknak, főiskolásoknak mindössze 24 százaléka szakít időt mozgásra. – Szélesre kell a lakosság számára tárni az iskolai tornacsarnokok kapuit! – szólított fel helyesen a miniszter. Eltűnődhetünk, vajon egyeztetett-e az oktatási miniszterrel arról, hogy előbb az iskolások számára álljon hosszabb ideig rendelkezésre – a saját tornatermük? – S ha már itt tartunk. Tudják-e az érintettek, hogy a rendszerváltás kezdeti, megpróbáltató időszakában az Antall-kormány csaknem 700 tornatermet épített, s a megkezdetteket a válságos helyzet ellenére is befejeztette a Horn-kormány? S azt, hogy még legalább további hatszázra lenne szükség, tehát a program folytatására? – Gondolnak-e arra az illetékesek, hogy a jelek szerint fizikailag csenevész fiatalokkal csatlakozunk Európa közösségéhez? – És végül: vélhetjük-e komolyan, hogy az Oktatási Minisztérium fel van mentve testnevelés alól? Mert ha nem, akkor ez osztályzatban kifejezve, ugye, elégtelen?