A szövetségek teljesítettek, pénzt azonban mégsem kaptak Megszűnik a Magyar Csapat F. M., G. G. NS, 2003-10-21 A közelmúltban több sportági szakszövetség – azok, amelyek részesei a Magyar Csapat-programnak – levelet kapott, ám ennek sehol sem örültek. A minisztérium megállapodásra törekszik – A Magyar Csapat-programot az elôzô kormány idején hozták létre azért, hogy piaci szereplôket vonjanak be a sportolók olimpiai felkészülésébe. Azt tapasztaltuk, hogy a program gazdaságilag nem volt kellôen megalapozva, stratégiailag kidolgozva – mondta Szigetvári Viktor, a GYISM sajtófônöke. – A kiadási oldalon négyéves, folyamatos szerzôdések álltak, míg a bevételi oldalon csupán egyéves szerzôdéseket kötöttek. Ráadásul valódi piaci szereplôket nem találtak, csak az állami vállalatok maradtak szponzorként. Abban pedig nem hiszünk, hogy az állam felelôssége abban áll, hogy bújtatott csatornákon át támogassa a sportot. A minisztérium folyamatosan visszalép a szerzôdésekbôl, az idén lezárja a programot. A szövetségek negyedével már megállapodtunk, akik még nem fogadták el az ajánlatunkat, azokkal tárgyalunk, megállapodásra törekszünk. Egyébként pedig az állam más vonalon évi 1.3 milliárd forintot költ az olimpiai felkészülésre, jövôre ez az összeg 1.9 milliárd lesz. Természetesen kíváncsiak voltunk a Magyar Csapat-program vezetôinek a véleményére is, de megkeresésünkre lapzártánkig nem jelentkeztek. A küldeményben ugyanis az áll, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium marketingmunkáját végző Magyar Sportmarketing Kft. megszűnt, helyette megalakult az Ifjúsági és Sportkommunikációs Kft., amelynek kezelésébe került a még az előző kormányzat idején beindított Magyar Csapat-program, amelyet azért hoztak létre, hogy segítsék az athéni olimpiai felkészülést. Ez eddig rendben is van, ám a borítékban más, egy szerződésmódosítás is volt. – Kétezer-kettő januárjában kötöttük a kétéves szerződést a Magyar Csapat-akcióval – kezdte Kovács Tamás, a Magyar Vívószövetség főtitkára. – Három meghatározott szponzort kellett reklámoznunk a versenyeinken, és mi ezt minden Világkupa-viadalunkon becsületesen teljesítettük. Tavaly meg is kaptuk a nyolcmillió forintot áfával. – Akkor mi a gond? – Az idén négymillió járt volna, ezt azonban nem kaptuk meg. Helyette küldtek egy lemondó nyilatkozatot, amely szerint nem tartunk igényt a pénzre. Szó sincs arról, hogy lemondanánk a minket megillető összegről! Ez a pénz szerepel a költségvetésünkben, és ha lemondunk róla, működésképtelenné válunk. Honnan akasszunk le négymilliót? Viszont most nagyon sürget az idő, mert jelen állás szerint nem tudjuk megrendezni a decemberi országos bajnokságot, és a januári junior Világkupa-versenyeken sem tudunk szerepelni. – Milyen lépéseket tettek eddig? – Beszéltünk Füleky Andrással, a sportminisztérium helyettes államtitkárával, és ő ígéretet tett, hogy megpróbálják rendezni az ügyet. – Ha minden jó szándék ellenére sem sikerül? – Perre is készek vagyunk, hiszen ha mi hibáznánk, a minisztérium is beperelne minket. Ha nekünk teljesítenünk kell a szerződésben foglaltakat, akkor ez másra miért ne vonatkozna? Egyébként pedig nem a pereskedés a célunk. Mi lennénk a legboldogabbak, ha minél előbb megkapnánk a pénzünket, és akkor véget is érne az ügy. Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-kenu-szövetség főtikára már a kezdetektől fogva fenntartással fogadta azt, hogy a Magyar Csapat-program életre hívásából jelentős pénzek folyhatnak be: "A MOB, a Magyar Csapatot felvállaló Magyar Sportmarketing Kft. és az egyes sportági szövetségek eredendően ugyanazt a terméket, ugyanazokat a felületeket értékesítik. Miután a program életre hívásakor a Magyar Sportmarketing Kft. megállapodástervezetében több vagyoni értékű jog bevitelét kívánták, és komoly kötelezettségvállalást vártak el, mi már a szerződést is fenntartásokkal fogadtuk. A költségvetésünkben ugyanakkor kalkuláltunk a nyolc-kilencmillió forintos bevétellel, amelyből most legfeljebb egymilliót kapunk meg. Ez korántsem kellemes, ám miután mi ez ideig is elsősorban a saját szponzori körünkre támaszkodtunk, a gazdálkodásunk ettől nem rendül meg. Kíváncsian várom, miként folytatja tovább az újonnan alakult Ifjúsági és Sportkommunikciós Kft. a munkát, amely velünk egyelőre nem egyeztetett a jövőbeli tervekről.” Egy másik magyar sikersportág, az öttusa képviselői is értetlenül állnak a történtek előtt. – Tavaly előszerződésünk volt a Magyar Csapattal, és akkor meg is kaptuk a meghatározott összeget – mondja Pécsi Gábor főtitkár. – Az idén újrakötöttük a szerződést, amit azért sürgettünk, mert a hazai rendezésű nemzetközi versenyeink már az első félévben lezajlanak. Minden viadal előtt megkerestük a Magyar Csapat képviselőjét, hogy milyen reklámkötelezettségeink vannak, és az előírtakat teljesítettük. Ezután nagy megelepetés volt a levél, hogy fogadjuk el a tavalyi pénz hatodát, holott ugyanannyi járt volna, mint az előző évben. – És elfogadják? – A szövetség gazdálkodásában ez az öszszeg olyan jelentős, hogy elmaradása a szakmai munka maradéktalan teljesítését veszélyeztetné. Az elnökség legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy nem fogadja, nem fogadhatja el az ajánlatot, és ragaszkodik az eredeti szerződéshez. Egyébként szövetségünk éppen azért nem keresett szponzorokat, mert a szerződés szerinti hárommal a reklámlehetőségeink le lettek volna fedve. – Hogyan tovább? – Várjuk a választ, aztán a következő elnökségi ülésen újra napirendre kerül a téma.