AJÁNLOM AZ OLDALT
A BSE 19 éves kardozója ezüstérmet szerzett a korosztályos világbajnokságnál is nehezebb Héraklész junior Világkupa-versenyen
Gergácz Veronika
– Négyéves koromtól úsztam. S mivel édesapám kardozott, szerette volna, ha követem a példáját. Nem volt nehéz elszakadnom a medencétől, hiszen a BSE-ben az édesapám lett az edzőm. A tőrrel kezdtem 1995-ben, majd 1997-ben a kardot választottam.
– Mit jelent számodra a Világkupa-verseny ezüstérme?
– Nagyon sokat, hiszen „bebizonyította”, hogy nem volt hiábavaló a munkám. Naponta két órát edzek, és két órát utazom Pestről Budára, azaz az edzésekre, illetve haza. Ráadásul édesanyám mindig a lelkére veszi az eredményeimet. Vagyis: a családi béke múlik rajtam…
– Hová jársz iskolába?
– A gazdasági főiskola kétéves képzésében veszek részt. Idegenfogalmi és szakmenedzseri szakon tanulok, s ha végzek, ez lesz az a munka, amelyben használni tudom az angolnyelv-tudásomat, és emberekkel is foglalkozhatom.
– Eredménycentrikus vagy?
– A jó szereplés mindig új erővel tölt fel. Azért küzdök, hogy bekerüljek a felnőttválogatottba, s mindenképpen eljussak egy olimpiára. Később szeretnék férjhez menni, és huszonnyolc-huszonkilenc éves korom után gyerekeket szülni… Akkor, amikor adottak lesznek a feltételek ahhoz, hogy fel is tudjuk nevelni őket.
– Hogy állsz a szabadidővel?
– Megoldható! Szeretek szórakozni, a barátaimmal és a párommal beülni egy kávéházba, ahol alaposan kibeszélgethetjük magunkat.
