Imre Géza két, nemzetközi versenyen szerzett dobogós helyezés után már a június végi zalaegerszegi Európa-bajnokságra koncentrál – természetesen szeretné a mostani jó formáját akkorra is átmenteni(Fotó: Meggyesi Bálint)

- Minek tulajdonítja ezt a ritkaságszámba menő teljesítményt, hogy egymást követő két rangos versenyen is érmet szerzett? Ha ünneprontó akarnék lenni, úgy is feltehetném a kérdést: mi volt az oka annak, hogy a korábbi versenyeken nem jutott ilyen messze?
- Valóban, előtte csak a harminckettő, illetve a tizenhat közé jutottam. Szóval sosem estem ki, de innen nem tudtam előrelépni, ami nem jó. Magam sem értettem, mitől vagyok ennyire "béna", aztán mesteremmel, Udvarhelyi Gáborral abban maradtunk, hogy az évkezdő alapozó edzőtábor hiányozhatott - felelte az atlantai olimpia egyéni bronzérmese.

- Egy olyan rutinos versenyzőnek, mint ön, ennyire sokat jelent az alapozás hiánya? A sokéves munkából nem tud meríteni?
- Bár az edzésmunka hiányát is éreztem, de inkább a vívásra hangolódás miatt lett volna szükség az alapozó táborra. Ezt bizonyítja az is, hogy április közepén, a versenyek közti szünet után, kemény egy hetet töltöttünk Tatán, majd a következő két hétvégén négy egyéni érmet szereztünk mi, férfi párbajtőrözők, és akkor a többi szakágról nem is beszéltem. Vagyis meglett az eredmény.

- Meggyőzött. A két érem közül melyik az értékesebb, melyikért kellett többet dolgoznia?
- A heidenheimit volt nehezebb megszereznem. Egyrészt azért, mert az valójában három verseny volt, a BEK-et követte az egyéni Grand Prix, majd jött a csapatverseny. Az egyéniben iszonyú nagy és erős mezőny lépett pástra, százkilencvennyolcan indultunk. Ráadásul akkor még nem voltam kiemelt, selejtezőt kellett vívnom. Bevallom, azért szerencsém is volt, mert elkerültem az olimpiai bajnok Fischert, akivel összekerültem volna, ha más nem győzi le. Ôt még sosem tudtam megverni. Aztán a németek is kiverték egymást előttem… Az aranyért a francia Robeirivel tizenegy tizenegyig tartottam a lépést, de aztán elfáradtam, hiszen már harmadik napja folyamatosan vívtam. Ha jobban bírom a végét, az én nevem is felkerülhetett volna a falra.

- Ezt megmagyarázná?
- A heidenheimi talán a szakág legrangosabb versenye, és minden győztes nevét bevésik egy táblába. Nem sok magyaré van ott… Bárány Árpád, Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, Kolczonay Ernő. Szóval nem sokon múlott, hogy folytassam ezt a sort. Persze így is a legjobb eredményemet értem el, mert bár többször is bejutottam a döntőbe, mindig az ötödik nyolcadik hely valamelyikén végeztem, és most szereztem először érmet.

- Legnanóról mi maradt meg önben?
- Nem volt olyan erős a mezőny, és már nem kellett selejtezőt vívnom, mert nagyot léptem előre a világranglistán. Volt egy kemény asszóm egy kínaival, aki három nullára elhúzott, és azt sem tudtam, hogy fogom egyáltalán megszúrni őt. Sikerült. Az elődöntőben a végső győztes kínaitól kaptam ki, így lettem bronzérmes.

- Mikor folytatódhat ez a remek sorozat?
- Nemzetközi szinten valószínűleg a június végi Európa-bajnokság lesz a következő versenyünk, hacsak nem találunk valahol a közelben egy Világkupa-viadalt, amelynek a költségeit meg tudjuk fizetni. Egyébként pedig az egy hónap múlva esedékes országos bajnokságon lépek pástra. Hogy ott mi lesz? Bevallom, nem értem, miért kellett elmozdítani a megszokott helyéről a bajnokságot. Ezzel leértékelték a versenyt. Ráadásul két héttel a zalaegerszegi Eb előtt nem túl szerencsés egy országos bajnokság…