Markovits László: „A befektetôink, támogatóink segítségével példaértékû létesítményeket tudunk létrehozni” (Fotó: Mirkó István)

Az már nem egészen egy éve, a Sportfolió Kht. tevékenységét boncolgató cikksorozatunkban megemlíttetett, hogy a Vasas mindenképpen szeretné átvenni létesítményeinek kezelői jogát. "A minisztériumnak nincsenek meg a forrásai a fejlesztésre, felújításra, s ebben a kényszerhelyzetben mind jobban megerősödött bennünk, hogy önállóan kell elindulnunk, befektetőink, szponzoraink, kapcsolatrendszerünk kihasználásával" - mondta tavaly márciusban Markovits László, a piros-kékek elnöke.
Nyolc hónappal később teljesült a kívánság: jóllehet tavasszal Gyurcsány Ferenc sportminiszterként a Fradival kapcsolatban lengette meg a zászlót az esetleges ingatlanátadásról, abból azóta sem lett semmi. Ellenben a Vasas az ismert konstrukcióban - 49 évre egy forintért - megkapta létesítményeinek használati jogát.

	Így fest most a Fáy utcai stadion – ennél csak jobb jöhet… (fotó: MTI)

Történetünk szempontjából egyébiránt mellékes, ám mindenképpen említésre méltó, hogy az egy forint éppenséggel nem anynyi. Hanem 22 millió. Évente. A szerződés szerint ugyanis - igaz, ezt utólag már nem nagyon szokták szellőztetni a politikusok, nem annyira pofás, mint a "forintos" konstrukció - a Vasasnak minden esztendőben az ingatlanvagyon értékének 2 százalékát amortizáció címen, a vagyonkezelői jog éves ellenértékeként be kell fizetnie a kincstárba. Ez pedig évente több mint 22 millió forinttal (plusz az éves infláció) terheli meg a klubot.
Ettől függetlenül a tulajdonos továbbra is az állam - az ő nevében a Kincstári Vagyonigazgatóság (KVI) -, a gondos gazdát pedig a Vasas alakítja. Azaz az előbbieken túlmenően az angyalföldiek fizetik a rezsit, tehát a villany- és gázszámlát, a létesítményekben dolgozók bérét, de Markovits szerint ennyi kockázatot vállalniuk kellett: "Sokkal eredményesebben lehet házon belül menedzselni a működtetést." A közüzemi díjak havi hárommilliót tesznek ki átlagban, ám mindent egybevetve úgy számolnak a Fáy utcában, hogy a Sportfolió Kht. főkönyve szerinti 2003-as, 107 milliós kiadást lefaraghatják 70-80 millióra (az első esztendőben a Vasas még felesben állja a cehhet az állammal - de csak a Fáy utcában).
A Vasas elnöke szerint most kezdődik az igazi kihívás: "bár rettentő nehéz, hosszú folyamat és munka áll mögöttünk, az apparátus egyre felkészültebb, és a befektetőink, támogatóink segítségével példaértékű létesítményeket tudunk létrehozni."
Az első partner ugyebár megvan: az MKB-Euroleasing Rt. a pazar helyen fekvő pasaréti centrum fejlesztésébe szállt be (már javában dolgoznak a főépületben: átalakítanak, festenek), a klubbal közösen alapított kft.-be egymilliárd forintot feccölt a cég.

Az első bökkenő, kell-e pályázat?

Itt az első érdekesség: egy állami tulajdonban lévő ingóság hasznosításához elvben pályázatot kellene kiírni - erre vonatkozó érdeklődésünkre Ábrahám Attila, a Nemzeti Sporthivatal vezetője megerősítő választ küldött. Csakhogy Markovits közli: "Ez alól kivételt jelent, ha az együttműködés közérdekűvé van nyilvánítva. Nálunk a közös vállalkozás nonprofitként működik, az esetleges hasznot azonnal visszaforgatjuk a létesítmény működtetésére, fejlesztésére. Erre pedig mind a sporthivatal, mind a Kincstári Vagyonkezelő az áldását adta." Az egykori remek teniszező szerint az Euroleasing már eddig is számtalanszor bizonyította, önzetlenül képes hozzájárulni a sporthoz, korábban támogatta a Vasas pólósait, de egyéni versenyzőket is szponzorált a cég, az új szerepvállalás pedig Markovits szerint "szerencsés találkozás: a klubvezetés élt a lehetőséggel, hogy átvehessük a létesítményeket, és van egy cég, amelyik tud rájuk áldozni, s ezáltal megvalósíthatjuk közös álmainkat."

Miért volt ennyire sürgős?

Az örök kétkedőknek persze rögtön szemet szúrt, hogy a pénz csupán Pasarét irányába indult el, a budai zöldhöz képest erősen lepukkant Fáy utcára valahogy nem kíváncsi az Euroleasing. "Először is, ha egy létesítményt csak sportcélra akarsz használni, annak fenntartásához önzetlen támogatóra van szükség. Természetesen az sem biztos, hogy a másik két ingatlan esetében ennyire szerencsések leszünk, ám amikor belevágtunk, tudtuk, a középutat kell meglelnünk - vélekedik Markovits. - Azaz a befektető, a klub és az állam is megtalálja a számítását úgy, hogy a hasznosítás üzleti alapra helyeződik, viszont ez nem mehet az állami tulajdon és a sport rovására. Az fontos, hogy a kezünkben van a kontroll, mi pedig tudjuk, mi az a határ, amelyen túl már nem szeretnénk áldozatot hozni, de mi az, amit a mai piacgazdaság követelményeinek megfelelően meg kell kockáztatni." A Fáy utca felzárkóztatása rizikósnak ígérkezik a maga siralmas állapotában. Markovits is elismeri, hogy az első évben 40 milliót kell költeni az üzemeltetésre, ennyiért azonban, úgymond, csak a meleg víz folyik majd a zuhanyból, semmi más nem történik. "Részleges övezeti átsorolást kezdeményeztünk, hogy a létesítmény különböző területeinek hasznosításából befolyó összegek növekedhessenek. Az infrastruktúra drámai helyzetben van, de hogy javítsunk ezen az állapoton, elengedhetetlen a körülbelül negyvenezer négyzetméternyi külső terület üzleti alapú hasznosítása, csak így lehet a többi kilencvenezer négyzetmétert, azaz a sportingatlanokat felvirágoztatni." Nincs kizárva, hogy nem sokáig látjuk már a kínai piacot: a Béke út felőli 40 ezer négyzetmétert ki szeretnék vetetni a Kiemelt Sportövezet besorolásból - itt működik jelenleg a benzinkút, az autókereskedés, no és a megannyi üzletféleség -, és ha ez sikerül, sokkal nagyobb léptékkel fejleszthetik. "Az önkormányzatnak sem mindegy, hogy egy szépen fejlődő kerület szívében ezt látják, ami most van, vagy valami mást" - utal arra az elnök, hogy új korszak kezdődhet. Ugyanakkor legalábbis érdekes felvetés, mivégre ez a nagy rohanás: miért kellett már december elsejével átvenni a létesítményeket, miért nem ért rá márciusban? Elvégre télen a fűtés miatt sokkal magasabbak a közüzemi számlák - csupán négy hónapot kellett volna várni, s addig fizettetni a költségeket az állammal. Markovits mindazonáltal tántoríthatatlan: "Nem szabad feltétlenül attól függnie a működésünknek, hogy miképpen alakul a magyar sport költségvetése. Nem ülhetünk karba tett kézzel, s nem taktikázhatunk az időponttal kapcsolatban. Nem szabad azon siránkozni, hogy nincs pénz, s hogy minden milyen rossz állapotban van. Ha a mindenkori politika látja a tenni akarást a sportvezetőkben, akkor lépni fog - ha csak azt látja, hogy kuncsorgunk, azt jogosan nem fogja jó szemmel nézni. Épp ezért nem mérlegeltünk ezen az alapon: mi már május harmincadikán át akartuk venni a Vasas-ingatlanokat, tovább akartunk lépni a területrendezésben, a partnerek megtalálásában, azaz elkeserített volna a további várakozás - e tekintetben a téli számlák nem jöhettek számításba hátráltató tényezőkként." A Sportfolió Az MKB-tól vett fel hitelt Már csak az a kérdés, mi lesz Pasaréten - végtére is annyi mindent látott már ez az ország, hogy nehéz elhinni: egy magáncég berak egymilliárdot, csupán azért, hogy a sportlétesítmények épüljenek, szépüljenek. "Persze, Pasarét abban az esetben lenne vonzó, ha ott fel lehetne húzni egy lakóparkot. Csakhogy az övezeti besorolás szerint nem lehet, és a Vasas vezetése sem akarta ezt - jelenti ki Markovits. - Itt csupán egy cél lehet, hogy tíz éven belül önfenntartóvá váljunk, amit egy kőkemény szerződés keretein belül kell elérnünk." No de mit kezdjünk azzal az információval, hogy a Sportfolió kht. - amelynek kezelésében eddig a Vasas-létesítmények állottak - éppenséggel az MKB-tól vett fel hitelt veszteségeinek finanszírozására? Illetve, ez nem is csupán információ, elvégre az ez ügyben Ábrahám Attilához intézett kérdésünkre egyenes választ kaptunk a Nemzeti Sporthivataltól, mégpedig írásban: igen, a kht. valóban az MKB-tól vett fel hitelt. Mire gondolnak ilyenkor a gyanakvók? Alakulhat úgy, hogy az állam úgy véli, megannyi törlesztenivalója közül, mondjuk, ezt hanyagolja, s azzal elégíti ki az MKB-t, hogy ráírat egy-két ingatlant. Pasarét pedig ott lenne kéznél, elvégre abban már fél lábbal benne van egy cég, amelyikben éppenséggel az MKB van bent fél lábbal: az MKB-Euroleasing. Utána már csak pénzkérdés azt elintézni, hogy az örökkön alulfinanszírozott önkormányzat beadja a derekát, s legalább az ingatlan egy részén engedélyezzen valamiféle magáncélú építkezést. Az érintettek természetesen oszlatják a kételyeket (az Euroleasing egyik tulajdonosának, Farkas Balázsnak a véleményét lásd keretes írásunkban), igaz, Markovits megdönthetetlen ellenérvekkel egyelőre nem tud előrukkolni. "A rosszmájúakat úgyis csak az idő tudja megcáfolni, ma úgysem tudnám meggyőzni az ilyeneket arról, hogy nincs semmiféle háttérmegállapodás, hogy ez egy tisztességes, a Vasast szolgáló együttműködés. Hogy itt a klub érdeke felett semmi sem állhat - és aki mást néz, azt elbocsátjuk. Hogy bár azt mondják, Pasarét a gyöngyszem, erre fáj a magáncégek foga, de az önkormányzat sem hagyná, hogy sportlétesítmények helyett lakópark álljon itt. Amíg ez a gyanakvó szemlélet nem változik meg, amíg azt keressük, ki járt jól titokban, addig nagyon nehéz megfelelő tempóban haladni. Aki megkérdőjelezi mindazt, ami most zajlik, annak nem tudok mást mondani, mint hogy jöjjön viszsza egy-két év múlva, s nézze meg, milyen sok vasasos pólóban rohangáló gyerek lesz itt, Pasaréten."

Nem a profit érdekli őket

Farkas Balázs nem akármilyen figurája a honi sportszponzoroknak: az MKB-Euroleasing tulajdonosa ült már több hónapig a Vasas pólósainak kispadján; egy ízben heteket edzett titokban, csak azért, hogy az egyik reggelen öltönyben kinyomjon száz kilót a játékosok körében, s ezzel néhány mulatságosan ideges pillanatot szerezzen a pólósok edzőjének, Somossy Józsefnek; aktuális szuperjárgányát olykor jutalomként kölcsönadja kedvenc vízilabdázóinak - ősz tájékán ezért láthatták az Athénből olimpiai aranyéremmel megtért Steinmetz testvéreket egy Jaguár volánja mögött. Az egymilliárdos pasaréti biznisszel kapcsolatban gyorsan leszögezi: "Nehogy már nekem kelljen magyarázkodnom. Aztán kifejti: - Van úgy, hogy nem csak a profit számít. Lehet hitetlenkedni, de majd a második-harmadik hasonló példa láttán változni fog az emberek véleménye. Mi a különféle sporttámogatásokért jókedvet, hitet, büszkeséget kapunk." A konkrétumokra térve arra a kérdésre, hogy tíz esztendő múlva miképpen fog kinézni a pasaréti Vasas-stadion, Farkas így válaszol: "Ha idén május harmincadikán nem néz ki másképp, akkor rosszul fogom érezni magam." A Sportfolió MKB-hitelét szerinte nem lehet összemosni ezzel a vállalással: "Az százszázalékos tulajdon, az Euroleasingben csak a felével van benne a bank. Ez olyan, mintha lenne felesben egy házad a barátoddal, meg lenne neki egy sajátja. Ebben ketten döntötök, az az ő dolga." Folyondár: folyamatban Van még egy igen értékes budai ingatlanja a Vasasnak: a Folyondár utcai csarnok és környéke. Egyelőre erről kevesebb szó esik, minthogy a tulajdoni viszonyokat errefelé rendezni kell. Két helyrajzi számon jegyzik, az egyik a III. kerületi önkormányzaté, a másik az államé, először a két félnek meg kell állapodnia, hogy aztán elkezdődhessenek a fejlesztések. "Még egy évig az egyesület tudja fedezni a kiadásokat, addig is megpróbáljuk működtetni, hasznosítani, ami azért itt könnyebb, mint a Fáy utcában" - mondja Markovits, de úgy véli, a hegyen is üzleti alapon kell majd hasznosítani egy-egy területet.

© 2003 Nemzeti Sport Online